II. Karácsonyi őszinteségroham

Karácsonyi őszinteségroham


Mivel ma Szenteste van a családom szokásától eltérően elment a templomba és habár teljesen szétfagytam, de nem bántam meg. A prédikáció, amire amúgy ritkán figyelek hatalmas dologra döbbentett rá.

Mindannyian ítélkezünk a másik felett, pedig mind ugyanolyan bűnösök vagyunk. Lehet, hogy néhány dologra azt mondjuk, hogy ezt mi biztos nem tennénk meg, de azok az emberek is ezt gondolják a mi tetteinkről.
Mind lopunk. Ellopjuk másoktól a békét, a jókedvet, a hitet. Mennyire szörnyű érzés, amikor csalódunk, hirtelen szomorúság tölt el, vagy felbolygatják az életünket egyes emberek a cselekedeteikkel. Látjátok, megloptak bennünket és mi is másokat. Mégis ott az a megbocsájtás, amitől néha csak sokkal rosszabb lesz.

Ha pedig már karácsony, leírom az én véleményem az ünneppel kapcsolatban:

A karácsonyt a szeretteiddel kell eltölteni, de ha körbe nézel tényleg csak azok vannak ott? Én nem így gondolom és rosszul érzem magam emiatt. Ránézek a barátaimra és csak olyanokat látok, akik egykor csúnyán cserben hagytak, hazudtak, vagy megbántottak. Ránézek a barátomra, akiben már csak csalódást látok, de mégis megbocsájtottam neki, pedig szörnyen fájt amit tett. Az ember ilyenkor azt hinné jó irányba megváltozik, de én csak a távolodást érzem kettőnk között. Ott vannak a szüleim és a testvéreim,  akikkel szintén elég lejtős a viszonyunk a válás miatt.
Mégis ilyenkor mind úgy örülünk egymásnak, mintha mindig jól bánnánk a másikkal, aztán kezdődik minden elölről. Így leírva ezt, képmutatásnak érzem maga az ünnepet. Tudom, ez nem valami pozitív gondolkodás, de jelenleg reálisnak tűnik.

Őszintén remélem, hogy  ti nem úgy vélekedtek az ünneppel kapcsolatban, mint én. Nektek szeretetteli, boldog karácsonyt kívánok!



Flora R. Grande


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

IX. Bejegyzés

Kép
Jonathan- Az öltönyös gyilkos Első rész: Kezdetek kezdete Néhány éve rainbow_glittercat néven belekezdtem egy történetes blogba, aminek csak a prológusáig jutottam el. Igazából bánom, hiszen már régóta forgolódik a fejemben a történet. Mivel nem lenne időm egy új történetes blogra, így gondoltam leírom nektek néhány részben rövid novellákként. A történetet kriminek nevezném, mondhatni gyakorlás a könyvemre. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy elkapkodott lókakit fogtok most olvasni. Elárulom, hogy a történet végig Angliában fog játszódni. Egy kicsit visszatekerek az időgéppel, abba a korba, amiben Hasfelmetsző Jack tevékenykedett. A mi kis gyilkosunk 1888-1991 között gyilkolt kevés erkölccsel rendelkező hölgyeket, vagyis prostituáltakat. De, ha nem is rendelkeztek ismerettel vele kapcsolatban, akkor sem kell megijedni, hisz ő csak egy mellékszereplő. Na, nem húzom tovább a szót. Remélem, elnyeri tetszéseteket. A következő részét hamarosan hozom.   „Senkinek nincs j
További információk

V. Bejegyzés

Kép
Bejelentés: Könyvet írok! Már régebben vágyok arra, hogy egyszer saját könyvem legyen. Tavaly nyáron eszembe jutott egy történet, amit először rövid novellaként szerettem volna megörökíteni. Ám később beláttam, hogy nem tekinthető, annak többek közt terjedelme miatt. Így a régi álmomra gondoltam és, arra, hogy talán most van, annak az ideje, hogy a regényt írjak. Bele is kezdtem még akkor, de egy fejezet után, nem volt semmi ötletem a folytatásához. Körülbelül egy hónapja különös könyvbe illő álmom volt. Megszerettem volna örökíteni, így jött az ötlet: összerakom az alapsztorit és az álmot. Ezzel pedig szerintem egy számotokra megnyerő könyvet alakítok ki. Flora R. Grande: Szabadság, mindenáron Egyenlőre három hosszabb fejezetem van, de még korántsem járok a végénél, szóval nagyobb terjedelműre számítok/számíthattok. A regényt E/3. személyben írom, a főszereplő Adaline Lown szemszögéből. A regény Észak-Amerikában játszódik, kitalált és valóságos helyszíneken. Több, min
További információk

XIX. Bejegyzés

Kép
Az el nem mondott búcsúbeszéd Avagy a beszéd, aminek írására sosem kértek fel Kiskoromban, ha játszottam, akkor mindig gimnazistának képzeltem magam. A sok amerikai film miatt, annyira izgalmaznak tűnt a középiskola. Általános iskola nyolcadik osztályában pedig féltem. Nem akartam új környezetet. De, ez nem az akaratomon múlt. Félve léptem be első nap az új iskolámba. Emlékszem, mennyire kétségbeesett voltam. Amikor besétáltam a terembe, mindenki engem nézett. Odaültem ideiglenes helyemre és kezdetét vette az első gimnáziumi órám. Körbenéztem a teremben. Egy tarka hajpántos lány mosolygott rám először és egy mellette ülő kövér fiú. Én is elmosolyodtam. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez az életem egyik jelentős szakaszának kezdete. Az a szakasz, amelyről kiskoromban annyit álmodoztam. Kilencedikes évem végén azt mondta egyik ismerősöm, hogy nagyon sok minden fog még változni a végzős évemig. Emlékszem, hogy kinevettem és azt mondtam, hogy biztos minden ugyanígy marad. Nem vol
További információk