XXII. Bejegyzés
Miért nem? Ha a reményekkel teli gyerekkori énedhez odasétálnék és megmutatnám neki egy mostani képedet, valamint elmesélnék mindent rólad, akkor büszke lenne rád? Miért nem? Azért, mert akiket akkoriban szerettél, azoknak csak csalódást és fájdalmat okoztál? A legtöbbjük már látni sem akar, igaz? Azt állítod, hogy nem a te hibád és az emberek a felelősek. De végre, vállald fel a hibáidat! Mondd ki, hogy te voltál a felelős mindazért, ami történt! Miért nem vagy rá képes? Örülne neki, hogy mindent feladtál holmi siker és büszkeség miatt, ami akkor számított? Egyáltalán érdekelte az akkori éned a siker, vagy a büszkeség? Csak boldog szerettél volna lenni és olyasmit csinálni, amit szeretsz, olyan emberekkel, akiket szeretsz, akik miatt az életed is feladtad volna. De, nézz körbe! Hol vannak ezek az emberek? Melletted, vagy egy olyan helyen, amire egyikőtök sem számított? Gondoltam, hogy a második. Tudod, miért van ott, mit akar ott és mi történt vele az eltelt i
